"A nevelés kulcsszereplője a pedagógus. Magatartása, elvei, érzelemvilága, következetessége meghatározzák munkájának eredményességét. Változnak a társadalmi rendszerek, a kormányok, a rendeletek, az utasítások, de a pedagógus személyiségének stabilitása biztosíthatja az általa neveltek védettségét. Hosszú életem során a közoktatás minden szintjén és szinte minden formájában dolgoztam az óvodától az egyetemig, magán intézménytől állami és fővárosi intézményig. Sosem éreztem vagy tapasztaltam, hogy bárhol valamit másképp tudnék csinálni, mint ami őszintén személyiségemből fakad."

                                                                                                                                                                                                               B. Méhes Vera

Maria Montessori élete, munkássága:

             Maria Montessori a XX. Század egyik legnagyobb hatású pedagógia rendszerének megalkotója, 1870-ben az Olaszországi Chiaravelle községben született. Az első olasz orvosnő és nevelő, az egész világon elismerést vívott ki magának. Nevezték őt a pedagógia apostolának, új „Kolombusnak”, a gyermeki lélek felfedezőjének. A század elején, mint orvosnő tudományos megfigyeléseivel, kísérleteivel az eddigi nevelési felfogással merőben ellentétes pedagógia alapjait rakta le.  A szabad, boldog, öntudatos ember nevelésén fáradozott egész életen át. A matematika és a természettudományi ismeretek iránti érdeklődése korán megmutatkozott.

Műszaki középiskolába járt, majd a Műegyetemen folytatta tanulmányait. 25 évesen Olaszország első orvosnőjévé avatták. Fiatal orvosként gyermekosztályon dolgozott, és ott hamarosan arra a megállapításra jutott, hogy az értelmi sérülés nemcsak gyógyszerekkel, hanem sokkal inkább pedagógiai eszközökkel korrigálható.

Kutatásait két orvosra alapozta:

 - A svájci Itard már régebben a kísérleti pszichológia kialakulásával egyidejűleg, de attól függetlenül foglalkozott tudományos pedagógia kialakulásával.

- Itard tanítványa, Seguin fejlesztette ki a fogyatékosok nevelésére szolgáló különböző módszereket és eszközöket. Montessori módszerének megalapozásában hatottak rá Rousseau, Pestalozzi, Fröbel gondolatai is.

Érdeklődése ettől kezdve a normál pedagógia felé fordult. A pedagógia antropológia című munkájában kifejtette, hogy az orvostudomány és pedagógia szoros kapcsolatban vannak. Egyik sem nélkülözheti a másikat a fejlődő gyermekekkel való foglalkozás során.

Pedagógiai elveit, nevelési rendszere

A tudományos pedagógia és orvostudomány legalapvetőbb elveinek figyelembevételével állította össze. A gyermekek fizikai fejlődését antropológiai szempontból figyelte meg és irányította.

Első intézménye a római „ Casa dei bambini”-t 1907-ben alapítja. Elméleti tapasztalatait kiképző tanfolyamokon terjeszti. 1913-tól tartja első nemzetközi tanfolyamát, amelyet azután minden évben megismétel. 1919-ben és attól fogva minden második évben, Londonban tart tanfolyamot, majd később Ausztriában, Hollandiában, Németországban, Olaszországban.

1923-ban az észak-angliai University of Durham tiszteletbeli doktorrá avatja. 1929-ben összehívják az első Nemzetközi Montessori Kongresszust, és itt alakul meg a Nemzetközi Montessori Szövetség, melynek központja később átkerül Amsterdamba és napjainkban is ott működik. Ebben az évben megalakul az Opera Montessori nevű egyesület, mely Rómában székel.

1930-ban, Rómában tartják a XV. Nemzetközi Montessori Tanfolyamot, melynek már magyar résztvevője is van. 1934-ben újra kongresszust tart Rómában, ezen Piaget is részt vesz, aki elvállalja a Svájci Montessori Társaság elnöki tisztjét. Azonban még ebben az évben betiltják Olaszországban az összes Montessori Intézményt, mivel a politikai helyzet túl liberálisnak tartotta azt. Az előzőekben is feltehetően Mussolini Montessori Mariat a világhíre miatt pártfogolta. Úgy gondolhatta, hogy a Montessori pedagógiai rendszer- amelyben talán elsősorban a fegyelmet és a rendet látta meg- az ő erejének és tekintélyének növeléséhez is hozzájárulhat. Montessori 1936-ban Spanyolországba emigrál. Számos Nemzetközi Kongresszust tart. Hosszabb időt tölt Indiában, küzd az analfabetizmus ellen módszerével. 1949-ben végleg visszatér Európába, San Remóban tartott X. Montessori Kongresszuson a béke szempontjából emeli ki a gyermeknevelés fontosságát. A kongresszuson a világ 50 országából, közel 300 pedagógus vett részt.

1950-ben Nobel-díjra terjesztik fel, előadást tart Firenzében az UNESCO közgyűlésén. 1949-ben az Amszterdami Egyetem díszdoktorává választják. 1951-ben, Londonban a Nemzetközi Kongresszuson szerepel utoljára. 1952-ben hirtelen meghal.

Halála után, Amszterdamban, ahol lakott, emlékház és az AMI (Assocaiton Montessori Internationale) központja lett. Munkásságát, pedagógiai módszerét fia, Mario Montessori fejlesztette tovább.

  Annyi bizonyos, hogy a Montessori – intézmények száma egyre nő, mert sokan remélik, hogy módszere korunk legfontosabb nevelési problémáihoz segítséget tud nyújtani.